2. rész

Visszatértem! 

A koncerten látványosan unatkoztam: kinyitottam egy kertiszéket, újságot olvastam, elszürcsöltem egy szex on dö bícset, elolvastam a Harry Potter harmadik részét, és vettem a neten egy cukcsi rucit. De amúgy kicsit se voltam feltűnő, mégis, a szőke fiú (ki más?) észre vett, és, kapva az alkalmon, rám kacsintott. A húgom mellettem sikítozni kezdett. Pff... 

A koncert után, mikor már mentünk haza, megkérdeztem már a tesómat, hogy ugyan mi a neve ezeknek a bájgúnároknak. 

 - Hát ők a ByTheWay! Az X-Faktorba voltak! Tudod! Ajj, Etci, hogy lehetsz ennyire kőkorszaki szaki?

 - És hogy hívják a szőkét? - én amúgy nem érdeklődöm iránta, utálom őket, pedig nem is tudom, kicsodák, de az a kacsintás elindított valamit bennem. Szerintem pisilnem kell. 

 - Ő Olivér, a férjem, szívszerelmem, és ha bárki is hozzáér rajtam kívül, azt KIBELEZEM! 

Riadtan indultam volna el a másik irányba, letagadva a gáz húgomat, mikor megállt mellettünk egy autó. A járműből a szőke ciklon pattant ki. 

 - Te vagy az a lány a koncertről! - kiáltotta, majd odaszaladt elém. Tifcsi közben elájult. 

 - Hagyjál lógva! - mondtam, majd megragadva húgom egyik lábát húzni kezdtem őt a földön. Későre járt, haza kellett mennünk. 

Olivér elkezdett felénk futni, valószínűleg nem akart hazamenni, mert az autó rejtélyesen eltűnt. 

 - Miért nem hagysz békén?

 - Miért vagy ilyen ellenszenves? 

 - Mert utállak! 

 - És miért utálsz? Nem is ismersz!

 - Épp azért! - mondtam gőgösen, majd primadonnásan megfordulva elindultam hazafelé, kezemben Tifani lábával.  

1. rész

Sziasztok! A nevem Kisfaludy Etelka Hortenzia María, és egy teljesen átlagos, 17 éves, budapesti lány vagyok. Nagyon kedves vagyok, meg vidám, meg jó tanuló, és sok barátom van, de tévét egyáltalán nem nézek, meg internetezni se nagyon szoktam. Van egy hiperaktív húgom, aki rajong valami nyálas bandáért, de nem ismerem őket, és őszintén szólva nem is akarom. Biztos hülyék, gonoszak, és nem tudnak énekelni! 

Reggel arra az egyáltalán nem kellemes dologra keltem, hogy a húgom pattog nekem, hogy vigyem el koncertre. Remek! És én elviszem, mert én vagyok az "Év Nővére Díj" nyertese. Zsinórban harmadszorra. 

Nos, engem ezek a bájgúnárok egyáltalán nem érdekelnek, de azért kiöltözöm, mondjuk valami menci szoknya, magassarkú, hardcore mékáp, de amúgy én egy farmeres tornacsukás csaj vagyok ám! 

Mikor odaérünk a helyszínre, rögtön megbánom, hogy belementem ebbe az egészbe. 

 - Jaj, Tifani - mert így hívják a húgom -, nem mehetnénk mégiscsak haza? 

 - NEEEEEEM! - közli sikítva. - LÁTNOM KELL A FÉRJEM, OLIVÉÉÉÉÉRT! - üvölt, a tömeg pedig visszhangzani kezd, hogy márpedig az említett OLIVÉÉÉÉÉR az ő férjük, és nem a húgomé. 

Tifcsi bedurakszik előre, így premierplánban figyelhetem végig a koncertet többszáz kiscsajjal. Szupcsi. 

Kezdetét veszi a koncert, de itt vége a résznek, mert azért nem erőltetem ám meg magam! Már ez is tudjátok milyen sok ideig tartott? 

Disclaimer!

FIGYELMEZTETÉS!

Ezt én egy paródia blognak szántam, amiben (szerintem) még a fanfictionok világában is teljesen abszurd és elsietett történéseket fogok feldolgozni, néha lehet hozzáfűzök egy-két kommentárt is.:) Remélem, senki sem akad ki!:D