Sziasztok! A nevem Kisfaludy Etelka Hortenzia María, és egy teljesen átlagos, 17 éves, budapesti lány vagyok. Nagyon kedves vagyok, meg vidám, meg jó tanuló, és sok barátom van, de tévét egyáltalán nem nézek, meg internetezni se nagyon szoktam. Van egy hiperaktív húgom, aki rajong valami nyálas bandáért, de nem ismerem őket, és őszintén szólva nem is akarom. Biztos hülyék, gonoszak, és nem tudnak énekelni!
Reggel arra az egyáltalán nem kellemes dologra keltem, hogy a húgom pattog nekem, hogy vigyem el koncertre. Remek! És én elviszem, mert én vagyok az "Év Nővére Díj" nyertese. Zsinórban harmadszorra.
Nos, engem ezek a bájgúnárok egyáltalán nem érdekelnek, de azért kiöltözöm, mondjuk valami menci szoknya, magassarkú, hardcore mékáp, de amúgy én egy farmeres tornacsukás csaj vagyok ám!
Mikor odaérünk a helyszínre, rögtön megbánom, hogy belementem ebbe az egészbe.
- Jaj, Tifani - mert így hívják a húgom -, nem mehetnénk mégiscsak haza?
- NEEEEEEM! - közli sikítva. - LÁTNOM KELL A FÉRJEM, OLIVÉÉÉÉÉRT! - üvölt, a tömeg pedig visszhangzani kezd, hogy márpedig az említett OLIVÉÉÉÉÉR az ő férjük, és nem a húgomé.
Tifcsi bedurakszik előre, így premierplánban figyelhetem végig a koncertet többszáz kiscsajjal. Szupcsi.
Kezdetét veszi a koncert, de itt vége a résznek, mert azért nem erőltetem ám meg magam! Már ez is tudjátok milyen sok ideig tartott?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése