Visszatértem!
A koncerten látványosan unatkoztam: kinyitottam egy kertiszéket, újságot olvastam, elszürcsöltem egy szex on dö bícset, elolvastam a Harry Potter harmadik részét, és vettem a neten egy cukcsi rucit. De amúgy kicsit se voltam feltűnő, mégis, a szőke fiú (ki más?) észre vett, és, kapva az alkalmon, rám kacsintott. A húgom mellettem sikítozni kezdett. Pff...
A koncert után, mikor már mentünk haza, megkérdeztem már a tesómat, hogy ugyan mi a neve ezeknek a bájgúnároknak.
- Hát ők a ByTheWay! Az X-Faktorba voltak! Tudod! Ajj, Etci, hogy lehetsz ennyire kőkorszaki szaki?
- És hogy hívják a szőkét? - én amúgy nem érdeklődöm iránta, utálom őket, pedig nem is tudom, kicsodák, de az a kacsintás elindított valamit bennem. Szerintem pisilnem kell.
- Ő Olivér, a férjem, szívszerelmem, és ha bárki is hozzáér rajtam kívül, azt KIBELEZEM!
Riadtan indultam volna el a másik irányba, letagadva a gáz húgomat, mikor megállt mellettünk egy autó. A járműből a szőke ciklon pattant ki.
- Te vagy az a lány a koncertről! - kiáltotta, majd odaszaladt elém. Tifcsi közben elájult.
- Hagyjál lógva! - mondtam, majd megragadva húgom egyik lábát húzni kezdtem őt a földön. Későre járt, haza kellett mennünk.
Olivér elkezdett felénk futni, valószínűleg nem akart hazamenni, mert az autó rejtélyesen eltűnt.
- Miért nem hagysz békén?
- Miért vagy ilyen ellenszenves?
- Mert utállak!
- És miért utálsz? Nem is ismersz!
- Épp azért! - mondtam gőgösen, majd primadonnásan megfordulva elindultam hazafelé, kezemben Tifani lábával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése